Ahhoz, hogy valamennyire értsük, hogy mit tesz a Homeopátia jó tisztában lenni ennek a rendszernek a mai divatos szóval élve „mindset-jével”.
Hahnemann a Homeopátia atyja igy irt erről:
„Az ember egészséges állapotában egy szellemi természetű erő (életerő) élettel telíti a szervezetet és fenntartja annak harmonikus rendjét.
Betegség esetén eredetileg csak az életerő hangolódik el kóros mértékben, és szenvedését ( belső változást) az érzések, érzetek és a szervezet életműködéseinek rendellenessége által juttatja kifejezésre.”
Tehát a betegség nem más, mint az elhangolódott szellemi természetű életerő tünetekben való megnyilvánulása.
Gondolkodhatunk e ennek fényében úgy, hogy a betegséget külső megbetegítő dolgok okozzák?
Általában ez a mai hozzáállás, vírus, nem megfelelő táplálkozás, stressz stb…okozza a betegséget, és ezen „külső erők” ellen harcolunk. (lázcsillapitó, antibiotikum, kemoterápia, szorongásoldó, mind arra jó, hogy legyőzzük az ellenséget)
Van ellenség ezek szerint?
Szeretném elmesélni amit az elmúlt pár hétben átéltem.
Belecsúsztam egy olyan állapotba ahol konkrétan „ellenségként” lépett fel velem szembe a külvilág. Ad hoc erre nem tudtam hogyan reagálni, annyit azért sejtettem, hogy az én rendszeremben van a hiba, hát nem lehet mást tenni, mivel már annyira elhangoltam az életerőmet, hogy remek testi tünetekkel is jelzett, kicsit meg kell állni, időt hagyni arra, hogy visszaálljon a harmónia.
Mi a megbetegítő tényező: a sok munka, feladat, nehézség az életben? a magas vérnyomásom, a koleszterinem?
Hát akkor ezek ellen kell harcolni, vérnyomás, koleszterincsökkentő, „hülye” munkatársak elkerülése. Valóban?
Nézzünk esetleg másképp a dolgokra.
Tételezzük fel, hogy az ember TEST-LÉLEK-SZELLEM egysége.
hogy mi a TEST az nem szorul magyarázatra.
de tudjuk, hogy mi a lélek? mi a szellem?
Lelkére vette, hangzik el sokszor. Igen a lelkemre vettem, hogy a munkatársaim felém fordulva jelezték, hogy megbántottam őket, ezt nem éreztem jogosnak. De ezt nem a lelkem reagálta le megsértődve, hanem az egom az akivel, most itt jelenleg azonosulok.
A Lélek én vagyok, nem Bakti Éva. A lelkem semleges, csak az ÉN-em tesz negatív vagy pozitív csengésűvé egy-egy történést.
és miért? Mert szellemileg elhangolódott.
Sankaran napjaink vezető indiai homeopatája úgy fogalmazza meg, hogy a betegség amikor nem adekvát választ adunk egy helyzetre.
pl. ha kerget minket egy oroszlán és elfutunk előle az egész normális reakciónak tűnik, azonban ha rögzülünk egy ilyen reakcióba, és egy nyuszika elől is elszaladunk , az már kevésbé a helyzetnek megfelelő reakció, nevezhetjük ezt betegségnek is. Illetve itt láthatjuk, hogy a szellemi természetű életerőnk nem megfelelően működik elhangolódott.
Mi hangolja el?
Erre ki-ki „mindset-je” szerint kereshet választ. Traumák, születéskori trauma, előző életbeli trauma, transzgenerációs traumák….de ha meg is találjuk a választ, mit kezdjünk egy ilyen információval.
Információra információs gyógymódot tudunk alkalmazni, mint pl a Homeopátia.
Az a jó a homeopátiában, hogy erre a kérdésre nem feltétlenül kell megtalálni a választ. Az életerő megmutatja a számunkra tünetekben, az elhangolódást. és ha erre adunk egy homeopátiás szert ami segít visszaállítani a harmóniát megszűnnek a tünetek.
Ez ennyire egyszerű.
Nézzük tehát mi is történt velem az elmúlt hetekben.
Az életerőm folyamatosan lemerült az elég sok megoldandó feladattól. Az „alkatomnak” megfelelő tünetekkel – nekem ez most a szívemet jelentette – jelezte a szervezetem, hogy valami nem ok. Nagyon sok mindent bevetettem, hogy megoldjam ezt a „feladatot” is. Mignem a külvilág szó szerint rámtámadt és nem volt más opció, mint azt mondani ok ez igy nem megy tovább ácsi.
Pár nappal azután, hogy ért egy „lelki megrázkódtatás” csúnya légcsőhurutom lett, pedig ki sem mozdultam otthonról, akkor, hogy is van ez virus kérdés?
Aztán kicsit kiláttam a békaperspektivából és megláttam, hogy mennyi csodálatos ember vesz körül, akik mind biztositottak arról, hogy szeretnek és mellettem állnak.
Mi a valóság?
Mi változott?
Kedvenc jelenetem a Mátrix-ból mikor a kisfiú elmagyarázza Neo-nak, hogy nincs kanál, a kanál csak akkor hajlik ,ha te hajlasz.
Nincs valóság, illetve 8 milliárd valóság létezik.
Az ,hogy az általunk külvilágnak vélt világ milyen azt az én belső világom határozza meg.
Ma reggel pl. a lányom akivel tegnap a Hupikék törpikék fény kiállításon voltunk azt mondta, hogy milyen kár hogy tegnap volt a kiállítás utolsó napja, Erre én azt kérdeztem, hogy miért nem úgy látja, hogy milyen jó, hogy még épp el tudtunk menni megnézni?
Miért látjuk ugyanazt a helyzetet egyszer borúsnak egyszer pedig teljesen happynek.
Erre kicsit egyszerű, hogy gondolkodjunk pozitívan.
Egyszer valamikor rögzült, hogy nincs más megoldás el kell szaladni és teljesen mindegy, hogy mi történik szaladunk.
Persze megkereshetjük, hogy miért rögzült ez a reakció, de ha mondjuk megtaláljuk ebben életben az okát, lehet ha mélyebbre ásunk lesz másik ok és annak is oka.
Kollektiv tudattalanban tárolt, transzgenerációs minták működnek, aktiválódnak, hiszen mindennap mindannyian rengeteg kihívással, teendővel szembesülünk, és amikor elfáradunk ezek könnyen bekúsznak.
Azonban, ha az ember elmeséli a homeopatájának, hogy most nem is érti, hogy mi történik, de a környezete folyamatosan megbántja. Akkor a homeopata világosan látja, hogy Staphysagria nevű homeopátiás szer kell erre az állapotra, mert ez a szer nagyon érzékeny a külvilágra, és sértésnek tud megélni helyzeteket.
és akkor tulajdonképpen mindegy, hogy mi történt előző életben, ebben az életben stb. helyre kerül egy reakció mód, és akkor az ellenség a világ megélésből az lesz, hogy de szépen süt a nap.
Mi változott? Mások lettek a körülöttem lévő emberek, más virusok vesznek körbe, hirtelen nyár lett? Nem az én megélésem változott, csak ennyi.
Amit én még nagyon fontosnak gondolok megfelelően kommunikálni egymással. Ezt nagyon nem tudjuk és csak gyártjuk-gyártjuk a traumákat.
32 éve nevelek egy agydaganattal született autista embert. Neki alibije van arra, hogy nem megfelelően kommunikál, mert az agyának pont ez a területe hiányzik. Vehetném úgy, hogy bántó amit mond, de tudom, hogy igy tudja kifejezni magát, ezért nem érzelemmel kommunikálok vele. Egyszerűen, pontosan tényszerűen kell vele kommunikálni az érzelmeket kihagyni.
Igy kellene egymással is kommunikálni.
Nagyon sok bűntudatot, félelmet , fájdalmat teszünk a másik emberbe, azért , mert a mi valóságunkat gondoljuk a valóságnak. A másik ember valósága pedig nem fér bele a mi valóságunkba, ezért „érzelmekkel” védjük a mi valóságunkat, időnként jól megbántva a másik embert. Na itt hangolódik el a szellem és alakulnak ki a betegségek.
Pedig csak el kellene fogadni, hogy nahát ilyen is van, hogy ő igy látja a világot, milyen érdekes, és ezzel nem akar engem bántani, csak az ő és az én valóságom teljesen más. és van ezzel baj? NINCS.
Emlékszem nagyon régen, ugyanolyan telefonom volt egy ismerősömmel ő azt állította, hogy a telefon kék én meg azt, hogy fekete. Volt valakinek igaz? igen mindkettőnknek, és egyikünknek sem. Ezen bármelyikünknek is meg kellett volna bántódni, össze kellett volna vesznünk?
Igen ez elég banális példa, nyilván belátjuk ezen nem veszünk össze, jó esetben.
De ha mondjuk egy ilyen dolgot el lehet fogandi, akkor miért nem lehet elfogadni, hogy teljesen másképp látunk dolgokat, és hogy jé ez milyen érdekes. Miért akarjuk a másikra rákényszeríteni, hogy ő is úgy lássa a dolgokat ahogy mi.
Nem teljesen mindegy, hogy kék vagy fekete a telefon? Hogy nincs már nyitva a kiállitás, vagy szerencsére még épp megtudtuk nézni?
A betegség az, hogy ha nem mindegy.
Mit tesz a Homeopátia, áthangol és azt mondja, hogy de mind1, és akkor annyira egyszerű lesz minden.
Hát valami ilyesmi. Egymás elfogadása úgy ahogy van. I am OK and You are (is) OK. Ennyi a valóság.
és ebből egy dolog tud lenni a Szeretet ami „türelmes, jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik…..”
Fáradtság, nehézségek mindig vannak lesznek. Próbáljuk meg ebben segíteni egymást, meglátni, hogy elfáradt.
Ne a mi valóságunkat vetítsük rá és várjuk el tőle, hogy hogyan kellene viselkednie, hanem lássunk meg, hogy miben tudunk neki segíteni, neki mi a jó.
ha a 32 éves lányomnak az szerez örömet, hogy Hupikék törpikék fénykiállitásra megyünk, akkor oda viszem, van ezzel gond, ja hogy neki már nem ez kellene, hogy örömet okozzon? Mert?
Hát akkor még lebbentsük le a fátylat a szellemről, az az a sík ahol mindannyian egyek vagyunk. Ugyanaz vagyok azzal a szeméttel aki megbántott, mert tett vagy nem tett meg valamit.
Ha ez sokk igy egyszerre akkor nincs más teendő, mint a megfelelő Homeopátiás szer segítséget kérve, visszaállítani a harmonikus működésünket. Mindent és mindenkit is úgy elfogadni ahogy van. Megfelelően kommunikálni egymással, és akkor valahogy mindig sütni fog a nap.
Amennyiben felkeltette érdeklődését a Homeopátia, várom szeretettel egy konzultációra!
